Királyi házasság az Árpád-korban

„Örökös vigasza nélkül” meghalni nagy csapás volt a középkorban. Ha pedig az uralkodóval esett meg, annak következményei az egész országra ránehezedtek, ez azonban korántsem volt ritka eset. Az Árpád-házi uralkodók alig fele hagyott hátra fiúgyermeket. Szerencsére nem okozott megoldhatatlan nehézségeket a trónutódlás kérdésében, mivel a kortársak hite szerint az egész dinasztiát megillette az ország feletti uralom. Minden esetre gondoskodni kellett az uralkodócsalád fennmaradásáról.

A király házassága azonban a legkevésbé sem volt az Ő magánügye. Az volt a tökéletes kiválasztott, aki a legtöbb külpolitikai előnyhöz juttatja az országot. I. István és bajor Gizella házasságát Géza legnagyobb külpolitikai sikerének tartjuk számon. Ezek a szövetségek azonban nem mindig váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Némely házasság egy ellenséges időszak lezárásának volt záloga. S nem volt ritka ez időben a gyermekházasság sem.

A kereszténység tanításának megfelelően a dinasztikus házasságok is egy életre köttettek, mint a köznép esetében. Voltak persze kivételes helyzetek, amiket az egyház is kénytelen volt tudomásul venni. A királyi frigyek felbontása során ugyanazokat a szempontokat mérlegelték, mint a házasságkötéskor. Az érvénytelenítésnél azonban tekintettel kellett lenni az egyház álláspontjára is. Az egyház szigorúan ítélte meg a férjes asszony félrelépését, így tehát nem volt akadály, hogy Könyves Kálmán eltaszítsa magától házasság törő feleségét, aki szerencsésnek mondható -, mivel a világi hatóságok nem tekintették bűnnek az ilyen asszonyok meggyilkolását-.

Ugyanakkor ez egyház keményen fellépett II. András ellen, mikor Béla fia házasságát akarta érvényteleníteni, mivel a hercegnő „nem hozott már nagy hasznot az országnak”. Pedig a frigy András ötlete volt. Mivel hivatalosan elválni nem volt egyszerű, a királynak más megoldást kellett találnia, ha nem kívánt többé feleségével élni. I. András például számtalan szeretőt tartott, IV. László pedig kolostorba záratta Anjou Izabellát.

A magyar király felesége koronázása révén nyerte el a királynéi méltóságot. Ha a trónra lépő uralkodó házas ember volt, akkor feleségét vele együtt koronázták meg. Ha pedig király házasodott, a házasságkötés keretein belül történt a királyné koronázása.

A 13. században az a hagyomány élt, hogy a veszprémi püspökséget Gizella királyné alapította. Az alapítás nem is, de az mindenképpen bizonyos, hogy Gizella, csakúgy, mint a későbbi királynék, kiemelt gondoskodással pártfogolta a veszprémi egyházat.

A királyné személye körül a királyéhoz hasonló udvartartás szerveződött. Ezt 1298-tól törvény írja elő. Az udvar szerepe egyfelől reprezentatív, másfelől pedig tisztségeket juttatott azon előkelőknek, akiket a királyi udvartarás már nem tudott kitüntetni. A királyné kegyeltjei eleinte a saját kíséretükből kerültek ki, ami alkalomadtán feszültség forrása lehetett a magyar előkelők és a kíséret között. Meráni Gertrúd esetében például a királyné meggyilkolásához vezetett. Ezek a feszültségek persze általában maguktól feloldódtak.

A saját udvartartás fenntartására megfelelő vagyon állt rendelkezésre. Ennek alapját elsősorban azok a birtokok adták, amik a mindenkori királynét illették meg. (vizsolyi, segesdi, besztercei uradalmak) Bizonyos adó és vám jövedelmek szintén a királyné kincstárába folytak be. Néhány esetben pedig a házasságkötéskor a király juttat jegyadományként feleségének különféle javakat.

A királynék elsődleges feladata természetesen a gyermekszülés és az utódok gondozása. Továbbá elvárták, hogy kivegye részét a királyi udvar reprezentációs tevékenységéből. Például Capet Margit férjével közösen fogadta Barbarossa Frigyes német-római császárt, és fényűző sátorral ajándékozta meg. Persze elmaradhatatlan kötelezettség az egyház kegyes adományokkal való ellátása és a jótékony adományozás.

A politikai élet jóval kisebb szerepet szánt a királynénak, ugyanakkor személyes befolyását felhasználva meg volt a lehetőség rá, hogy a háttérből irányítsa az eseményeket. Ugyanakkor nem volt akadálya, hogy férje politikáját támogatva vállaljon szerepet, mint azt IV. Béla király felesége tette. Mária a tatárjárás után saját kincseit feláldozva megépítette Visegrád várát ezzel járulva hozzá férje várépítési programjának sikeréhez.

Akadnak persze olyan nagyasszonyok is, akiknek jóval nagyobb szerep jutott a politika terén, mint elődeiknek. Ilyen például a szerb Ilona hercegnő, akinek II. Béla hitveseként nagy szerep jutott a kormányzásból. V. István felesége kun Erzsébet nem mondható sikeresnek. Férje halála után sikertelenül próbálta magához venni az ország irányítását. Nem úgy, mint Morosini Tomasina, aki III. András király édesanyjaként 1293-ban érkezett Magyarországra, és hamarosan a királyi hatalom legfőbb támasza lett. Ő kormányozta a Dunától az Adriai-tengerig fekvő, illetve a Dráván-túli területeket. Ebbe beletartozott a lázadók leverése, különféle peres ügyek megítélése, és birtokadományozás is.

A középkori Magyarországon az özvegyek anyagi biztonságát a hitbér intézménye teremtette meg, mely az asszonynak juttatta a férj vagyonának meghatározott hányadát. Ugyanakkor nem volt teljesen veszélytelen vállalkozás maradni. Péter király mindenétől megfosztotta és őrizetben tartotta Gizella királynét, aki később visszatért Bajorországba és egy passaui kolostorban élt. Mások eleve jobbnak látták, ha hazatérnek, hiszen nem volt, már ami itt tartsa őket. Akik mégis maradtak, azok visszafogottan élhettek, feljegyzés alig maradt fenn róluk.

Összeállította: Gaszan

Aranynapok

"Aranynapoknak ezt az időt azért neveztem el, mert a szeptember színe az arany. A levegőben apró ragyogó szemecskék tündökölnek, és ha az ember a hegytetőről a síkságra néz, úgy látja, hogy a tájat fénylő aranypor vonja be. A ragyogó ködben, a csillogó párában a kertek lustán pihennek s ettől a szendergő lassúságtól érik meg a szőlő, válik az alma habossá, ízesedik meg a dió, a mandula, az őszibarack és a szilva. Arany mézben úszik a föld és a napfény úgy fénylik, mint a sárga olaj."

A halál

Állandó rettegés és félelem övezi, pedig jön, akárhogy futunk előle. Utol ér minket is egyszer, tudjuk, de rettegünk.
Körülöttünk hullanak a szerettek, itt hagynak, de mégis itt maradnak, apró kis gondolatban, elménk bugyraiban, mint kedves hölgy, aki valamikor azt a kis medaliont adta. Hol is van? elkeverte az élet, elkevertem, nem emlékszem, csak erre, és jön a felismerés, hogy lehetett volna több is ez a pár halvány megsárgult fénykép a lelkem mélyén, hiszen mennyiszer megtehettem volna azt a három-négy villamos megállót, két lépést.
Most aztán mehetek. Nem látszanak, csak a borús fellegek, minden kifakult színben játszik, a rokonok, az idegen emberek. S megint csak az időt gyászoljuk mind, akik nem voltunk velük sokat, mert minden önző vágyunk a felszínre költözött és most a lelki ismeret hangja tör könny formában fel minden zokogó arcból, s mindez mit sem ér, mert a könny nem ég bele minden arcba, és folytatjuk újra meg újra a kört, a halál szellő hiába is gyötört. Holnap tán kiderül az ég, tovább forog a nagy kerék, elpazarolt percek, s kik szerettek, már mind elmeneteltek a bús sor elején.

Azért nem írok , mert olvasok :)

Ziták, blogok, bejegyzések, interjúk és tényfeltáró cikkek...
Szóval annyi minden kezdett hirtelen érdekelni.
Olvasok és csak olvasok főleg történelmet és szépirodalmat...
Közben pedig azon töröm a fejem, hogy mit kellene tanulni. Valamit mégiscsak kellene a magyaron kívül, mert érdekelnek komolyabb témák, s ha nincs mögötte olvasottság vagy megfelelő szintű tudás, akkor nem szívesen írok mélyebb témában, mert az még félre vezető is lehet. Na szóval sokak kérdésére ezért nem írok mostanság sűrűn.
Zita királynéról keresek mindenféle anyagot, egy cikkhez, közben az e-book kérdéssel kapcsolatban kutakodom, mi is a helyzet e-téren. Mindemellett dolgozom, illetve a költözködés és lakásfelújitás nemes terveit szövögetem :)
Újra csak a tanulás jut az eszembe több akarok lenni mint egy egyszerű ügyintéző. Alkotni szeretnék valami szépet és hasznosat. Nincsen világos egyenes célom, a lehetőségeket sem ismerem tisztán egyenlőre, csak tenni akarok.

Kedd

Tegnap reggel azon gondolkoztam, miért olyan szép-szomorú ez a nap. A gyöngyvirágok épphogy kipislogtak a zöld köntösük alól a napra, csodaszép délelőtt volt, és mindenhol madárcsicsergés. Aztán később a nap belevilágított a gondolataimba, Ziták napja van. Zita, Bourbon-pármai hercegnő, magyar királyné, osztrák császárné. Utolsó magyar királyi hitves. Adjon Neki az Úr örök békét!

Úgy érzem, az Ő tiszteletére nyíltak ki reggelre a gyöngyvirágok az udvaron.

Gyűjtöttem pár képet róla ma délután aki szeretné, nyugodtan használhatja. Íme:

http://picasaweb.google.hu/117391353666938548815/ZitaKiralyne#

Mongoose

Számomra hétfőn kezdődött igazából és ténylegesen a BAM. Gyönyörűséges és szépséges Mongooseommal. Annyira bájos kis bringa, hogy úgy érzem itt az ideje egy újabb kampány indításának, mely kaphatná a "Legyen a bringa is családtag" - nevet.

Persze újabban minden számomra kedves tárgy a "család" része, pl könyv, orchideacsemeték, könyv, magnóliavirágok, könyv, könyv, karácsonyi kaktusz, könyv, stb.. :) Éppen itt volt az ideje egy újításnak. Szóval Mongoose nagyon szeretnivaló kedves kis bringa, éppen ezért már kapott is egy szép csomagtartót ami színben is passzol az egyéniségéhez :) Kapott még továbbá két extra magas biztonsági fokozatú láncot is, nehogy úgy járjon mint kedves elődje, akit elnyisszantottak az iroda mellől még ősszel. Szóval ő az új közlekedő-társam, együtt suhanunk mindenfelé.

Képek készülését hétvégén tervezzük, valami szép túrát kéne csinálni a környéken kettesben, akarom mondani négyesbben (Robi, és bringája, Én és Mongoose-kisasszony :)

Azt hiszem így fogom hívni :)

Ma reggel

Örömmel jelentem, hogy ma reggel hivatalosan is beköszöntött Piliscsabára a tavasz. Kezdődött mindez úgy, hogy reggel szinte kétségbe esetten riadtam fel a verőfényes napsütésre, illetve a mellé párosult ezerféle tollas jószág csivitelésére. Nem, nem paranoia, csak nem találtam az órámat, és azt hittem jócskán késésben vagyok. Pedig csak fél 7 volt éppen, így még maradt idő lustizásra, gondolkozásra, tervezgetésre mielőtt munkába megyek.
Mind emellett még színes ibolyaféléket is találtam a vonat felé. Így garantálva volt a jó hangulat.
Persze lehet, hogy csak a tegnap esti futás volt rám hosszan tartó frissítő hatással, de nem is firtatom, meglepően szép időnk van.
Holnap átültetem az orchidea fiait, remélem túlélik a pesti út traumáit, és legalább kétszer annyira szépek lesznek mint a mama :)

Most hirtelen ennyi :)

=

Mindig is tudtam, hogy vannak egyenlőek és egyenlőbbek körülöttünk, de ami pofátlanság, az nagyon tudja bántani az igazságérzetemet. Persze lehetséges, hogy én vagyok az élhetetlen, a becsületes idióta aki önerőből próbálja elérni a dolgokat saját ideje rovására. De legalább nem kell a lelkiismeretemmel bajlódni. Bezzeg bezzeg. Egyesek kaphatnak belső segítséget munkaidő alatt is. Ráadásképpen az orrom előtt. Hát tudtuk, hogy mindenhol vannak gusztustalan emberek akiknek minden elfér az arcukon.
Úgy érzem magam, mint a márványszirteken. Megteremtett kis világ, körülötte borzalom..
Ameddig pedig rendeződnek a dolgok, csak emelt fővel lépkedni tovább, amolyan Caroline Crale módra.

Megalkuvás, választások,

Ezer felől zúdult már megint ez a cukormázas ömlengés, már kezdtem egyedül érezni magam a hazug ígéretek tengerében, de szerencsére vannak még akik túllátnak ezen és nem akarnak megalkudni az "olcsóbb kenyérért".
Egyik párton sem fog múlni, hogy hogyan boldogulunk az életben, hanem magunkon.
Örülök kedves PHJ, hogy nemrégiben személyesen is találkoztunk, nagyon jó a könyve, ne becsülje alá magát, ha átadják az öregek a stafétabotot, az át van gondolva alaposan :)
További jó munkát kívánok.
És én sem alkudtam meg idén, büszke vagyok rá. Várom a rendet.