Kicsit hullámzik a tenger, kicsir morajlik az élet, és kicsit imbolyog a csónakom.
Meló ezerrel, közben alig tudom bele vetni magam a sehol sziget életébe, és a kedvesem is messze van, pedig csak húsz perc bkv-val, de nem láthatom megint.. és most nem is a kötelességek vernek közénk Berlini falat.
Olvasni akarok, úgy HAmvas-módra, gondolkodni az élet nagy és nem pedig a pitiáner kérdéseiről. Nem tudom elviselni az egyszerű és buta embereket, és fáradt is vagyok kicsit. Olyan jó volna menni, menni, érinteni és felejteni...