Álmok, álmok, mindig jönnek az ilyen olyan álmok. Valamikor egy ruháról, ami alább meg van egyébként említve. Vagy egy utazásról, ami még nincs megemlítve, de lehet, hogy nem is lesz, mert most olyanok a kilátások. Vagyis kilátástalanságok.

Vagyis már éppen meguntam, hogy mindenről le kell mondanom.

És akkor mindenki csodálkozik, hogy saját világot alkotok magamnak, számotokra érthetetlen világot, ahol boldog vagyok, és csak egy valaki jöhet velem, aki kiszakíthat innen ha akar, mert vele szép ott kint is. Vagyis mintha összemosódna az ott kint, és az itt bent. Valaki azt mondta boldogság, valaki pedig, hogy skizofrénia. Ezt mondták. Bolondok. Én is tudom, hogy nem lehet elmenekülni örökre. Na de az álmok!! Az álmaim, az álmaink, azok hová lettek?