Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Kezdenek besűrűsödni a hétköznapok, a hétvégékről meg ne is beszéljünk ugye. Közben pedig mindenen jár az agyam, csak azon nem, ahol muszáj lenne. Kezdenek előjönni az emlékek és ez most egyáltalán nem jó, mert gyűlölöm, ha rajtam kívül álló, alig kontrolálható dolgok okoznak feszültséget, meg dekoncentráltságot. Azt hiszem ezzel talán mindenki így van, de most különösen nem értem, miért van ez.
Egy két apró ösvénytől eltekintve, mindent felégettem már magam mögött, de akkor meg miért nem múlnak el a dolgok?
Semlegesen ugyan, de visszatérnek, befészkelik magukat, kimondatnak olyat, amit eszem ágában sem volt, és alig tudom kontrolálni.

Igen, mikor otthagytam az egészet, tudtam, hogy egyfelől nagyon fog hiányozni a légkör, másrészt a barátok (már az a kb 2, max 3), de nem értem, hogy miért periodikusan történik ez? Miért szünetel időnként? Egyáltalán elmúlik valaha? Rajtam múlik, vagy nem tőlem függ? És ha igen, mennyiben?

Úgy érzem, hogy nem segített az elszigetelődés, szinte semmit. Talán most gyakorlatban több időm van, de mégsem érzem jól magam tőle. Megint belső része szeretnék lenni valaminek, még ha nem is olyan értelemben mint azelőtt, de hasonló kontextusban talán igen. Talán ez segítene. De nem vagyok biztos benne, és abban sem, hogy nem találnám magam megint sok kisstílű ember társaságában akik ugyan nagyot akarnak, de nem tudják hogyan.