A munka, a munka, a munka és csak a munka. Higgyék el nekem, ez a megrontója mindennek. Robotolok már ég tudja mióta, és sorra maradnak el a kedvenc rituáléim, amikkel édesebb a nap, ami miatt mosolyognék, de ez most már nem mehet így tovább.
Mire belakjuk a szobát, már költözhetünk is ki, mire előveszem a kötelező olvasmányokat már lassan vége a szorgalmi időszaknak, mire oda jutok hogy minden rendbe van rakva elment az egész hétvége.
Se barátok, se programok, se család, se semmi. Ráadásképp jönnek a pót rituálék, amiket meg sem engedhetnék magamnak, de elhiteti a világ. Én a hülye rituálé hiányos nő féleség meg bedőlök. Elég.
"Ha rendet teszel magad körül aztán magadban, mindent másképp fogsz értékelni.."- mondta egy kedves asszony. Nehéz elkezdeni minden dolgot a mérlegre tenni, de most elkezdtem, és ahogy a súlytalan dolgokat kisöpörtem a polcról, egyre könnyebb minden. Elviselni a hiányt, meg átlépni dolgokon...
No de a súlyos dolgokat újra beszervezni a mindennapokba az már megint nehéz. Az üres polcnak sincsen semmi haszna, talán annyi, mint a semmiségeknek amit már lesepertem róla. Csak nehogy megint könnyelműen mérlegeljek, és becsapjam magam.
Hogy is mondjam. Mint egy borospince. Tufába vájva, sok kis mellék folyosóval.
Ez a lélek. Minden kamrában polcok vannak, szépen faragott polcok, ezen sorakozik a sok sok üveg, össze vissza rendezetlenül fekszenek egymáson a nedűk. Minden lőrét kidobott a gazda, már csak a nemes nedűket kell összeszedegetni a mellék folyosókról, innen-onnan. Most pedig a rendszerezés következik. Szépen egy csokorba minden összetartozót, de figyelni kell ám, sokféle szabály szerin t kell összerostálni a nemes nedűket. Kell az idő, a türelem, és a próba is talán, és már kész is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése