=

Mindig is tudtam, hogy vannak egyenlőek és egyenlőbbek körülöttünk, de ami pofátlanság, az nagyon tudja bántani az igazságérzetemet. Persze lehetséges, hogy én vagyok az élhetetlen, a becsületes idióta aki önerőből próbálja elérni a dolgokat saját ideje rovására. De legalább nem kell a lelkiismeretemmel bajlódni. Bezzeg bezzeg. Egyesek kaphatnak belső segítséget munkaidő alatt is. Ráadásképpen az orrom előtt. Hát tudtuk, hogy mindenhol vannak gusztustalan emberek akiknek minden elfér az arcukon.
Úgy érzem magam, mint a márványszirteken. Megteremtett kis világ, körülötte borzalom..
Ameddig pedig rendeződnek a dolgok, csak emelt fővel lépkedni tovább, amolyan Caroline Crale módra.