Majd meghalsz az önmarcanolástól, és bármennyire is fáj, tovább téped a már-már hegesedő sebeket, de mégis úgyérzed, nem érdemelsz jobbat. Félsz boldognak lenni.
Hülyeség.
Meglehetősen egyszerű volt kimondani a végét. Hihetetlen, de így történt.
Most végre boldog vagy, felszabadultan szeretsz. Érzed, sokan szeretnek, és önmagad leszel lassacskán. Persze kell idő, és néha hiányoznak a vérző sebek, dehát mindenkiben van egy kis perverzió. Lassan megtanulod másba fektetni ezt is. Ez talán még egyszerűbb, mint a nagy lépés. Egyre gördülékenyebben találod meg rég nem látott önmagad. Csodálkozom, hogy sikerült végre, s igen, büszke is vagyok Rád.
Úgyérzem, megtaláltam a helyem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése