pihi, meló, karácsony

Hát kedveseim, rég nem volt már ilyen szép karácsonyom. A legszebb ajándékokat kaptam, és a legszebb karácsony estét töltöttem az anyukámmal meg az apukámmal hármasban, és annyira örülök ennek. Most pedig az év megkoronázása gyanánt egy szuper zárás várható félig meddig kettecskén, és elmondhatatlanul boldog vagyok. Idén minden szebbre sikerült, mint tavaly.
Köszönöm minden új barátnak, hogy kitartottak mellettem. Mindenkinek szép és boldog új esztendőt! Olvassatok sokat, túrázzatok, legyetek legalább annyira boldogok, mint én, és szeressétek egymást.

Sikerülni fog, mert sikerülinie kell. Muszáj.
Nem lehet menekülni, hát nézz vele szembe, és csókold meg, hátha meghátrál, és akkor végre vége. Bevált már, tudod te is. Emlékszel? Látsz erősebbnek, és akkor felfalhatod az összeset aki ellened törhet. Ne alázkodj meg minden szembejövő senki előtt! Nem volt még elég idáig?
Ha nme is látszik, van miből venni energiát, és van célod is nem? Hát tartsd titokban ott legbelül, ne add ki senki másnak, és akkor hajrá! Itt ülsz még mindig? Irány! Rajta! Egy percel sem marad több időd..

Kicsit hullámzik a tenger, kicsir morajlik az élet, és kicsit imbolyog a csónakom.
Meló ezerrel, közben alig tudom bele vetni magam a sehol sziget életébe, és a kedvesem is messze van, pedig csak húsz perc bkv-val, de nem láthatom megint.. és most nem is a kötelességek vernek közénk Berlini falat.
Olvasni akarok, úgy HAmvas-módra, gondolkodni az élet nagy és nem pedig a pitiáner kérdéseiről. Nem tudom elviselni az egyszerű és buta embereket, és fáradt is vagyok kicsit. Olyan jó volna menni, menni, érinteni és felejteni...