2009. febr. 17.

Havazik

Piliscsaba, Klotildliget, egész nap esik a hó...

Milliónyi tisztán fehér absztrakt apróság. Felkavaróan tiszta érzéseket hoz ki az ember lányából. Új szerelem milliónyi apró részlete puhán simogatja, miközben olvad a bőrömön. Akarom. Annyira vágytam rá. Igazán. Megéri megszenvedni érte. Finoman kínzó, mikor az első pihe elolvad, s millió másik követi. Kínoz ez a helyzet. Annyira édes. Megunhatatlanul tél és tavasz.
...
A taft még bírja, de én már nem sokáig.

2009. febr. 13.

Péntek...

Nah frankó. Bőrönd becsomagolva, barátnő vár Pesten, erre még dekkolhatok két napot a halál és unalom kisstílű városában. Heh. Unicum hozzáállással mondjuk annyira nem negatív a kép. Pl mehetek vezetni, meg terrorizálhatok kiskorúakat :D Vicc természetesen. :) Mármint a terrorizálás.
Ebből a kelepcéből is a természet fog kihúzni úgy érzem.
Esik a hóóó. Lehet még jó is kisülhet ebből. Főleg ha kocsit kapok a fenekem alá. Akkor aztán már csak egy kis Глюкоза kell a hangulathoz és irány :) Persze ebből mi lesz passz, főleg ha beteljesül a törp invázió jóslata... Még jó, hogy hatfelé ki le het jutni a városból...
Plusz jönnek a jobbnál jobb hírek ruha ügyileg. Talán a hétvégén kapok árajánlatot. Aztán meg lassan kezdhetem szorosabbra fűzni magam, főleg ha még a fűző világ gyöngyére is be akarok ruházni...

2009. febr. 10.

A megszólítás ábrándja

"Aki levélbe fogna,
Miképpen kezdje el?
Hisz ezer gondolata
Ezerképp törne fel,
Mint talajvíz vagy régen,
Zsanán földből a gáz
Beszédkényszer és szégyen
Felajz és megaláz,
És kezdeném a kezdet
Homályos mélyein,
Tán arról értekezzek,
Milyen öröm s mi kín
Mozgat, áltat vagy éltet?
Írom magam magam
Ámde közénk most éket
Ver az, hogy téma van,
S ha ennek kerítésén
Belógok, mint gyerek,
Elvárhatom-e épp én,
Komolyan vegyenek?
S már dadogok, mint szoktam,
Hogy a helyzet izé,
Elnézést, hogyha hosszan,
Vagy hogyha százfelé,
Mert zavarni végképp nem,
Tudom, hívatlanul
Állítottam be éppen,
Az ember nem nyomul
Bárki magánterébe
Ukk-mukk-fukk szemtelen,
Mégis, hogyan meséljem
Előtörténetem?
Készültem régtől fogva
Már e merényre én,
Lavinaként forogva
Nőtt bennem a remény,
Hogy majd ezt is meg azt is
Végre kimondhatom,
És felragyog sok klassz kis
És nagy gondolatom –
A lavina felettem
Átgördül, eltemet,
Hisz kit én megismertem,
Nem ismer engemet. "

LOJ



"Ne félj a kudarctól, játszd végig a játékot! ...

2009. febr. 9.

Ígéretemnek eleget téve írok. Mégpedig a Nőről. Furcsa téma, mivel még én is most tanulom, hogyan is kellene ezt csinálni. Mármint a nőséget. Vagy mi.
Milyen a nő? Boszorkányos, titokzatos, vonzó, céltudatos, alázatos, segítőkész, gondos, rendezett, blabla.
Igazán nehéz feladat lehet ma igazi nőnek lenni, de talán még nehezebb azzá válni. A példaképek oly messze állnak ettől a kortól. Nehéz össze bogarászni a történelem homályából a hasznos, irányadó és értékes példákat. Ahogy Hamvas is írja, a nő összetett, bonyolult lélek. Egyszerre jelen van benne a szűziesség és a kurvaság.
"Hamvas azt mondja egy esszéjében, hogy az igazi férfinak alapvetően a szűzre van szüksége. De amikor közelít hozzá, akkor az a jó, hogyha meglátja a kokottot is benne." :)
A Nővé válás kulcsa szerintem ezen lényegek helyes arányának megtalálása. Itt jön az igazi boszorkányság, mivel nehéz eltalálni az egyensúlyt, s még nehezebb azt a gyakorlatba átültetni. Bár ha egyszer az ember belekóstol ebbe az ördögi játékba, nos onnantól kezdve élvezetes a tanulás ;)
Úgy hiszem, hogy vannak velünk született adottságok; melyek, ha jó az alapanyag, akkor segítenek finommá formálni a nőiességet. Itt most nem a szocializációval befogadott dolgokra gondoltam. Persze ez még inkább meghatározó. Ne várjuk el egy primitív környezetből jött emberkétől, hogy finomra csiszolva fog megjelenni (legyen az nő vagy férfi). Az ideális szerintem az, ha a genetikus hátteret a megfelelő szocializáció követi.
Az igazi nő az ellentétek harmóniájában él. Egyszerre tündér és démon, kegyetlen és kedves, stb... A sejtetés nagymestere. Nem mutat, hanem sejtet, megmozgatja a fantáziát. Ergo szánalmas, ha valaki csak vetkőzéssel tudja magára vonni a figyelmet...

Hamvas Béla szerint a drágakövet a borral, és a nővel párhuzamba lehetne hozni. (Bor filozófiája.) Elgondolkoztam. Van ebben valami. Hiszen a drágakövekben ott a titokzatosság, csillogó fény. Mindegyik egyedi. A borban pedig épp úgy el kell merülni, és kóstolgatni mint egy nőt, ahhoz, hogy igazán megismerjük a mélységeit.

Nekem mostanság bejött a megérzésekre hallgatás, no meg igyekszem a példaképem jelenleg botladozó lépteiből kiszűrni a használható fogásokat.

"Us girls we are so magical, Soft skin, red lips, so kissable. You know...

2009. febr. 8.

Kérdés...

Furcsa, hogy az ember csalódik egy rakás emberben, akikre anno élete legfontosabb titkait bízta. Némelyek eljátsszák a bizalmát, majd egy szinte alig ismert embernek a legbensőbb gondolatait is feltárja, még olyanokat is, amiket maga előtt is titkol. Kérdés, vajon miért teszi? Ősi megérzés? (vagy valami démoni képesség? ;)) Mitől válik egy ember megbízhatóvá? Elég vajon ez a megérzés?
Jelen esetemben majd kiderül :) Bár azt hiszem, nem fogok csalódni. Valamiért akartam Vele beszélni. Fogalmam sem volt, hogy miért, csak éreztem. Érdekes. Úgy látszik az embernek a megérzéseire jobban oda kell figyelnie:)
Itt jön a másik kérdés, mikor az ember rájön, hogy szerelmes, és lépnie kellene már végre valamit, na akkor egyszerre 5-en rohanják le, és vallanak szerelmet vagy az őszintébbek imádatot:D Egy szerelem eltemetése mindig egy újabbat kíván?
Hát ez nekem túl sok így pár órán belül...

2009. febr. 6.

Ruha mizéria ...

Ma találkoztam egy régi harcos társsal. Bár nem is tudom hogy nevezzem, jó barát kategóriába is besorolható akár. No lényeg a lényeg: idei teendőinket fürkésztük. Ugyanis szinte már hagyományosan együtt koszorúzunk a városi megemlékezéseken. Több rendezvényre elkísérem, és közreműködöm.

Igen ám, de itt a hazafiak oldalán nem lehet akármiben megjelenni. Idáig még csak-csak megfelelt a lassan negyedik életévét töltő magyaros kis ruhám. De ahogy azt a jelző már sejteti, kezdem látványosan kinőni.
Itt jön a gondolat, hogy mi a fenét problémázok ezen, bemegyek a boltba aztán veszek egyet. Hát igen ám, csakhogy nem olyan egyszerű a kérdés. Női díszruhát nem nagyon lehet kapni, hacsak be nem sétálunk Hampel Katihoz, és ott nem hagyjuk a nemlétező vagyonunkat...
Neten szinte semmi használhatót nem lehet találni, max elvétve egykét esküvői bohóckodás...
Tehát marad a varratás. No de milyen is egy szolid, mégis elegáns női díszruha? Hát az majd kiderül. Szerencsére Profee-val kidolgoztuk az irányadó alapokat, most már csak rendesen le kell rajzolnom, és a lehetséges szín kombinációkat vázolnom. Persze ez sem egyszerű, mert egy Trianon-megemlékezésre nem lehet rikító piros-ban megjelenni, stb... Hát ez van, ha az ember egy olyan Nemzet lánya melynek kijutott a gyásznapokból... Ohh meg is született időközben az elképzelés. Sötétbordó alap fekete csipke betétekkel a ruhaderéken és a szoknyán egyaránt. Van fantáziánk mit ne mondjak ;)
Aztán meglátjuk mit szól hozzá a varrónő, akit neten értem utol, és a látottak alapján gyönyörűen dolgozik. (Remélem nem Hampel asszony árlistájával...)
Kíváncsian várom a fejleményeket remélve, hogy méltó partnere leszek ezután is Roj barátomnak.

2009. febr. 2.

Kósza hajnali gondolat


Későre járt már, ezer mesét elmondtam, s a hetedhét ország összes királyfijának tengernyi gondja ült a vállamon. Ilyen- olyan csodás feladataikkal, világ megváltó terveikkel. Jaj, már itt is.

Ma tündérekről mesélünk jó? (Mivel demokráciának helye nincs, így természetesen megfelelt az is :) Persze valahogy belekeveredett a gonosz vörös szakállú törpe aki megmérgezte a patak vizét és akit végül legyőzött az árvacsalán hadsereg.
No de mi lett a gyöngyvirág tündérekkel? Jött a váratlan kérdés. Na puff gondoltam. Időközben ugyanis megfeledkeztem egy ezek szerint nagyon fontos szálról. Hát igen. A gonosz manó "emberei" nem gondoltak arra, hogy egy gyöngyvirág tündért nem lehet csak úgy ukmukfukk a tövisek közé zárni, mivel szárnyaik vannak. De hogyan szabadultak ki? Kirepültek. De hogyan? Tudod drágám ne úgy képzeld el a tündérek szárnyát, mint mondjuk egy repülőnél, hanem mint egy gondolatot. A tündérek szárnya könnyen sikló finom szálú gondolat.
Nem tudom mennyire békélt meg a magyarázattal, de meg kellett ígérnem, hogy megmutatom neki, hol laknak a gyöngyvirág tündérek.
Mennyire tiszták még a gyerekek. Csak el ne rontsam valamivel.

2009. febr. 1.

Gondolatok papíron

Mit is jelent a hazafiság?
Hinni egy eszmében, kitartani mellette egy életen át, sőt akár magunkat is feláldozni érte.
De mi a szerepe ebben a Nőnek?
Isten, Haza, Család. Mi rejlik e hármasságban?
Mi a szerepe a mai nőnek úgy általában?
Régóta foglalkoztatnak ezek a kérdések, gyakran elmélkedem rajtuk. Rajzolódó válaszaimat úgy gondoltam ideje lenne papírra vetni, mintegy útmutató gyanánt, akár magam részére is.
Lassanként külön-külön bejegyzéseket fogok szentelni ezen gondolatoknak.

Mennyire irigylem őseinket, akik ismerték az alapvető emberi értékeket; akiket beleneveltek a hazaszeretetbe.

Ebben a mai fejetlen világban ezer kísértés között nagyon nehéz megtalálni a helyes utat. Mikor pedig nagy nehezen ráállnánk, jönnek a múlt hibái és felkeverik az egész életet. Sajnos magam részéről hajlamos vagyok ismételni a hibáimat.
Pedig egy új élethez át kell tekinteni a múltunkat, át kell értékelni minden addigi tettet, és le kell zárni mindent. Legfőképpen érzelmileg. Nehéz feladat, de a jövő kompromisszumai megkövetelik.
Ugyanakkor nem elég a "tiszta lap".
Sok önképzés és ismeret szerzés szükséges ahhoz, hogy sosem inogjunk meg. Szinte mindent, amit a régiek az anyatejjel szívtak magukba, saját magunknak kell megtanulnunk. Ez pedig még akkor is iszonyatosan nehéz, ha nincsen teljesen magára utalva az ember(lánya).

Pár hete teljes elkeseredettséggel fordultam egy jóbaráthoz. Azt mondta: Rendet kell tenni. Életünkben, lelkünkben, gondolatainkban. Azt hiszem ez a kulcs szó. Rend
Rend és összhang.