Furcsa, hogy az ember csalódik egy rakás emberben, akikre anno élete legfontosabb titkait bízta. Némelyek eljátsszák a bizalmát, majd egy szinte alig ismert embernek a legbensőbb gondolatait is feltárja, még olyanokat is, amiket maga előtt is titkol. Kérdés, vajon miért teszi? Ősi megérzés? (vagy valami démoni képesség? ;)) Mitől válik egy ember megbízhatóvá? Elég vajon ez a megérzés? Jelen esetemben majd kiderül :) Bár azt hiszem, nem fogok csalódni. Valamiért akartam Vele beszélni. Fogalmam sem volt, hogy miért, csak éreztem. Érdekes. Úgy látszik az embernek a megérzéseire jobban oda kell figyelnie:)
Itt jön a másik kérdés, mikor az ember rájön, hogy szerelmes, és lépnie kellene már végre valamit, na akkor egyszerre 5-en rohanják le, és vallanak szerelmet vagy az őszintébbek imádatot:D Egy szerelem eltemetése mindig egy újabbat kíván?
Hát ez nekem túl sok így pár órán belül...
2 megjegyzés:
http://leszmegegyszer.blogspot.com/2009/02/valasz.html
Örök optimista vagy vendettám:) De hogy őrült lennél? Az ki van zárva :)
Ugyanakkor én kissé elfogult vagyok az említett kérdésben szeméyles okok...
Itt jön a megérzés, sosem bíztam az általad említett figurában, ezután sem fogok.
Játszuk az életet méltóan, és lépjünk túl ezeken a sérelmeken, mindenki követ el hibákat, és mindig könnyebb lesz a másikat hibáztatni. Mintsem megfogni egymás kezét és előre menni tovább a meredek, keskeny úton. Jaj, kevesebb irodalmi vénáát :D
Elnézést a nagyközönségtől.
Megjegyzés küldése