A megszólítás ábrándja

"Aki levélbe fogna,
Miképpen kezdje el?
Hisz ezer gondolata
Ezerképp törne fel,
Mint talajvíz vagy régen,
Zsanán földből a gáz
Beszédkényszer és szégyen
Felajz és megaláz,
És kezdeném a kezdet
Homályos mélyein,
Tán arról értekezzek,
Milyen öröm s mi kín
Mozgat, áltat vagy éltet?
Írom magam magam
Ámde közénk most éket
Ver az, hogy téma van,
S ha ennek kerítésén
Belógok, mint gyerek,
Elvárhatom-e épp én,
Komolyan vegyenek?
S már dadogok, mint szoktam,
Hogy a helyzet izé,
Elnézést, hogyha hosszan,
Vagy hogyha százfelé,
Mert zavarni végképp nem,
Tudom, hívatlanul
Állítottam be éppen,
Az ember nem nyomul
Bárki magánterébe
Ukk-mukk-fukk szemtelen,
Mégis, hogyan meséljem
Előtörténetem?
Készültem régtől fogva
Már e merényre én,
Lavinaként forogva
Nőtt bennem a remény,
Hogy majd ezt is meg azt is
Végre kimondhatom,
És felragyog sok klassz kis
És nagy gondolatom –
A lavina felettem
Átgördül, eltemet,
Hisz kit én megismertem,
Nem ismer engemet. "

LOJ



"Ne félj a kudarctól, játszd végig a játékot! ...