Ködfelhő

Időnként újra felderengsz,
Semmi szó, vagy link.
Jó volna tudni miért jelensz meg most megint?

Összegyűlt pár gondolat?
Bizonyára megtelít.
Válaszokat mégsem adhatok,
ha fel sem teszed, mi az mi elszomorít.
Jó volna ha a sok foszlányt szépen felfűznénk,
és egymás nyakába simítanánk,
hiszen ott van legbelül,
s láthatnám tisztán,hogy mi bánt.
Vagy csak gyúrd össze mindet,
a tehetetlen düh majd segít,
S így, acélgolyóként hajítsd felém!
Fájni fog persze, de végre érezhetek megint legalább,
ha mást úgysem, valami kínt.

Túl élénk a homály,
beleveszteni nem tudtalak,
s ott folytatnánk talán ahol megszakadt az elhalt aranyfonál.

Mézédes méreggel átitatott kanál..

Jó döntés volt?
Nem tudhatom, még nem telt el elég idő.
Ilyen, mi voltál, más sosem lesz talán már.
De én újraalkotom szép lassan magam.
Ha tudnám, hogy nálad ott, minden újraépül
s a romokon már nem a fájdalom kísértete jár,
talán boldogabb lennék mint tegnap,
a ködfelhő pedig talán jobban körbefon.