Vendetta barátom elékeztetett a minap, hogy van egy blogom, amit mostanában vastag por réteg ül meg, és legyek szíves írjak valamit, mert már azt hitte, hogy meghaltam.
Hát mielőtt meglátogatnád az egri köz temetőket, inkább leporolom a billentyűzetet, és írok valamit.
Sok minden megváltozott az életemben ez alatt a fél év alatt.Lesz miről filozofálgatnom, most, hogy újra gép közelbe kerültem.
Először is, hogy tök jó munkát találtam, (és ezúton is köszi Balázs :) , aztán az egyetem is egész jól megy, bár az új to-s nénivel nem igazán értjük egymást.
Annál inkább a kedvesemmel, akit igazán csodálok, hogy még nem őrült meg mellettem :) De hát hozzáedződhetett már, a nehéz eset emberkékhez.
Szóval kezdek a világ felé fordulni, és a sebek is szépen beforrottak már, éppen csak itt-ott, egy -egy apróbb karcolás nyoma.Bár szó ami szó nagyon nehéz volt, és furcsa megszokni, hogy nem csak olyan emberek léteznek amilyeneket eddig ismertem.
Jó volt ezután a szépséges nyár után újra visszajönni ide a Pilisbe. Mercy nővérrel mindig jókat lehet beszélni, és azt hiszem még emlékeztek rá, hogy igazából Ő kezdte el átrendezni a dolgokról alkotott elképzeléseimet. Sok mindenben igaza van, nagyon nagy lélek.
Egyébként a félreértés elkerülése végett, a nyár valóban a legszebbek közé tartozott, kicsi Bécs, és biciklizés, meg jövés menés kettecskén, néha többecskén, egy jó nagy adag Egerrel fűszerezve.
De azért jólesik ez a "magány" egy picit.
Egyszóval azt hiszem a por egy része eltüntetve, de még majd hozok egy kis cillit bang-et, és ha lesz időm polírozunk is rajta egy picit. Most pedig megyek, és behuppanok Széchenyi Zsiga mellé, éppen Nahar-ra vadászunk Bhopal-ban...
