Ma reggel

Késsz, vége. Elég volt. Mától szeretném a saját életemet élni. Mindíg hagytam, hogy átgázoljanak rajtam, tönkretegyék az álmaimat. Héj, mi a fenét csinálok? Miért engedtem eddig? Jó igen, talán kaptam némi szeretetet de inkább sok zsarnokságot érte. Hát ilyen áron nem kell köszönöm.
Mennyire önző az ember, és mennyire rövidlátó. Képes feladni mindent a látszatboldogságért.
Most igazán szembe tudnám köpni magam a múltért, bár értelme semmi sem lenne. Remélem, nem késő még rákanyarodni az útra. Talán még oda visz, ahová menni szeretnék.
Te pedig csak akkor gyere velem, ha tudod fogni végig a kezem! Mehetünk együtt? Remélem.