Elszöknék veled, de mind hiába.
Mindennek rám szakadt hirtelen az ára.
Sok magányos év alatt
csak koptatom az utak porát, hiába.
Sok éve az egyetlen profán, mi jelenthet, Te voltál.
Beragyogta szemed- drága csillag azt az eget,
mi feketén meredt életem hajnalán a túlvilágra.
Megmenteni? Kár lenne értem.
Csak fogd meg szépen gondolatban a kezem!
Indulj el felém, írj nekem sokat!
Kriptából szerelmet, lila virágokat.
Elszöknék, de nem lehet.
Deszkámon már kopognak a szegek
Párnám puha fából faragták.
Könnyű álmot tudom, nem,
de nyugodt békét másnál nem lelhetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése