Későre járt már, ezer mesét elmondtam, s a hetedhét ország összes királyfijának tengernyi gondja ült a vállamon. Ilyen- olyan csodás feladataikkal, világ megváltó terveikkel. Jaj, már itt is.
Ma tündérekről mesélünk jó? (Mivel demokráciának helye nincs, így természetesen megfelelt az is :) Persze valahogy belekeveredett a gonosz vörös szakállú törpe aki megmérgezte a patak vizét és akit végül legyőzött az árvacsalán hadsereg.
No de mi lett a gyöngyvirág tündérekkel? Jött a váratlan kérdés. Na puff gondoltam. Időközben ugyanis megfeledkeztem egy ezek szerint nagyon fontos szálról. Hát igen. A gonosz manó "emberei" nem gondoltak arra, hogy egy gyöngyvirág tündért nem lehet csak úgy ukmukfukk a tövisek közé zárni, mivel szárnyaik vannak. De hogyan szabadultak ki? Kirepültek. De hogyan? Tudod drágám ne úgy képzeld el a tündérek szárnyát, mint mondjuk egy repülőnél, hanem mint egy gondolatot. A tündérek szárnya könnyen sikló finom szálú gondolat.
Nem tudom mennyire békélt meg a magyarázattal, de meg kellett ígérnem, hogy megmutatom neki, hol laknak a gyöngyvirág tündérek.
Mennyire tiszták még a gyerekek. Csak el ne rontsam valamivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése