Ruha mizéria ...

Ma találkoztam egy régi harcos társsal. Bár nem is tudom hogy nevezzem, jó barát kategóriába is besorolható akár. No lényeg a lényeg: idei teendőinket fürkésztük. Ugyanis szinte már hagyományosan együtt koszorúzunk a városi megemlékezéseken. Több rendezvényre elkísérem, és közreműködöm.

Igen ám, de itt a hazafiak oldalán nem lehet akármiben megjelenni. Idáig még csak-csak megfelelt a lassan negyedik életévét töltő magyaros kis ruhám. De ahogy azt a jelző már sejteti, kezdem látványosan kinőni.
Itt jön a gondolat, hogy mi a fenét problémázok ezen, bemegyek a boltba aztán veszek egyet. Hát igen ám, csakhogy nem olyan egyszerű a kérdés. Női díszruhát nem nagyon lehet kapni, hacsak be nem sétálunk Hampel Katihoz, és ott nem hagyjuk a nemlétező vagyonunkat...
Neten szinte semmi használhatót nem lehet találni, max elvétve egykét esküvői bohóckodás...
Tehát marad a varratás. No de milyen is egy szolid, mégis elegáns női díszruha? Hát az majd kiderül. Szerencsére Profee-val kidolgoztuk az irányadó alapokat, most már csak rendesen le kell rajzolnom, és a lehetséges szín kombinációkat vázolnom. Persze ez sem egyszerű, mert egy Trianon-megemlékezésre nem lehet rikító piros-ban megjelenni, stb... Hát ez van, ha az ember egy olyan Nemzet lánya melynek kijutott a gyásznapokból... Ohh meg is született időközben az elképzelés. Sötétbordó alap fekete csipke betétekkel a ruhaderéken és a szoknyán egyaránt. Van fantáziánk mit ne mondjak ;)
Aztán meglátjuk mit szól hozzá a varrónő, akit neten értem utol, és a látottak alapján gyönyörűen dolgozik. (Remélem nem Hampel asszony árlistájával...)
Kíváncsian várom a fejleményeket remélve, hogy méltó partnere leszek ezután is Roj barátomnak.